2006. december 18. - Az év logisztikai menedzserének sikere egy „elfeledett régióban”

Forrás: Magyar Hírlap

Az Év Logisztikai Menedzsere díjat az idén rendhagyó módon nem egy nagy-, hanem egy kisvállalat vezetője kapta. Illetve majdhogynem az egész vállalat, hisz a szolnoki BI-KA Bt.- több tucat alkalmazottja ellenére- szinte egyszemélyes vállalat: neve gyakorlatilag egyet jelent Karmazin György tulajdonos-üzletvezetőével.

-Tizenöt év alatt egy kis családi vállalkozásból a régió egyik piacvezető logisztikai szolgáltatójává váltak. Filmforgatókönyvbe illő történet.

-1990-ben kerültem ki a Műegyetemről mint rendszerszervező, és azonnal munkát kaptam egy kft-nél. Az addig csak elméletben létező fuvartőzsdét próbáltuk megvalósítani, ami a vadkapitalizmus éveiben reménytelen vállalkozás volt. Másfél év után feladtuk, útjaink különváltak, s mivel bennem mindig is dolgozott az önállósodási vágy, apósommal és sógorommal megalapítottuk a BI-KA Bt.-t. Belföldi és külföldi szállítmányozással, fuvarszervezéssel kezdtünk foglalkozni, mint olyan sokan akkoriban. Mi azonban arra törekedtünk, hogy az alvállalkozóink minél jobb szolgáltatást kínáljanak, ezért beszereztünk egy jó minőségű félpótkocsit, és fuvarozóink ezekkel vállaltak szállítást.

-Innen már csak egy lépés a saját tehergépkocsi. Belevágtak a fuvarozásba is?

-Akkor még nem, csak néhány évvel később-egy tragikus véletlen miatt. Az egyik alvállalkozónk elhunyt, a felesége egyedül nem tudta vezetni a céget, nekünk ajánlotta fel megvételre. Így lett a szállítmányozó cégünk mellé egy fuvarozó is. A 3 Kiss-Trans Kft. csaknem ezer nemzetközi fuvart teljesít évente. A tizenöt kamionból álló flotta átlagéletkora 4 év.

-Kevesen tudnak felmutatni ehhez hasonló növekedést, de az Év Logisztikai Menedzsere cím elnyeréséhez valami olyasmi kell, ami valóban egyedülálló.

-Sikerült bebizonyítanunk, hogy egy elhanyagolt régióban is lehet árualapot teremteni, és itt lehet marasztalni a vállalkozásokat. Mindezt ráadásul további beruházások nélkül, pusztán a meglevő kapacitások átszervezésével értük el. Erre azért kényszerültünk, mert vidéken nagyon nehéz működtetni a logisztikai szolgáltatásokat: a nemzeti fejlesztési terv szerint például nem lehet rentábilis egy raktárberuházás. Mi is korszerű raktárkapacitást kerestünk Szolnokon, így akadtunk rá az egyik fuvaroztató megbízónkra, a papíriparban működő ECCO-Hungária Kft.-re. Egy 6600 négyzetméteres raktárt építettek, amit azután csak félig tudtak megtölteni áruval, közben az egész után fizették a hitelt, az embereket, a rezsit. Szerették volna megosztani valakivel, de a helyi vállalkozók közt sajnos nem találtak olyat, akinek ekkora raktárigénye lett volna. A mi ötletünk az volt, hogy olyan céget kell keresni, amelyiknek a környékén éppúgy van telephelye, mint egy másik nagyvárosban, és itt egy elosztó központot alakíthat ki.

-És sikerült?

-A Billerbecknek épp Budapesten és Szeghalmon van telephelye: az árut egyik nap beszállítja a szolnoki raktárba, és másnap túrajáratban terítheti innen. Ezzel a megoldással mindenki nyert: a papírárut hordó kamionok korábban üresen jöttek vissza, az új rendszerben alig van üres futás-így a fuvardíjból is lehetett engedni. Az ECCO-nak csak ez harmincmillió forinttal több éves bevételt jelent. Mára további tíz cég csatlakozott ehhez a megoldáshoz, ami csaknem százötvenmilliós üzlet. Jól járt a Billerbeck is: logisztikai költségei 2004-hez képest  huszonötmillió forinttal csökkentek úgy, hogy közben az értékesítése hat százalékkal nőtt.

-Egy ilyen méretű fellendülés regionális szinten sem elhanyagolható…

-Az utóbbi években nem volt jelentős új betelepülő cég Szolnokon. Az önmagában nagyon fontos előrelépés, hogy itt maradt a papírcég, hiszen már a telephelyváltást fontolgatták. Ez egy valódi „best practice” eset, hisz egyre több helyen okoz gondot, hogyan tartsuk itthon az olcsóbb munkaerő után keletre továbbtelepülő cégeket. Ez is azt bizonyítja: nem a telekárakat kell lenyomni, hanem olyan szolgáltatásokat kell kínálni, amelyek versenyelőnyt jelentenek.

2006. december 18. - Hogyan válasszunk nevet logisztikai cégünknek?

Forrás: Magyar Hírlap

Kedvenc – valóban létező – cégnevem a „B mint Bt.”. Egyetlen hibája, hogy telefonba gyakorlatilag lediktálhatatlan. Ennél azonban sokkal komolyabb gondokat is okozhat egy szerencsétlenül megválasztott elnevezés, mint az a M.E.G.A. Logisztikai Kft. botrányából is kiderült.

Néhány napja a Mega-Logistic Zrt. kénytelen volt sajtóközleményben, sőt fizetett hirdetésekben elhatárolódni a hírhedtté vált M.E.G.A. logisztikai Kft.-től, amelyhez a névhasonlóságon kívül semmi köze sincs. Igen, a logisztikai cégnévadásnak is megvannak a maga Vivienjei és Dorinái. Ágazattól függetlenül igen népszerű a „mega” mellett mondjuk az „euro”, esetleg a teljes görög ábécé. A logisztikai vállalkozásoknál a „sped”, a „log”, a „trans” vagy a „cargo” a leggyakoribb, de természetesen az sem mindegy, mi kerül e kifejezések mellé. A Delog és a logiszol neve például földrajzi elhelyezkedésükre utal (Debrecen és Szolnok), a „logMASter” viszont dupla csavarral emlékeztet arra, hogy a név viselője a Masped csoport tagja. Logisztika rejtőzik a salgótarjáni Átló-Salgó nevében is: az átló ugyanis az „Általános Logisztikai Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.”-ből rövidült. A Palmsped kifejezés markos rakodómunkásokat, esetleg egzotikus útirányokat sejtet, de mint kiderült „hasra ütésre, kettő perc alatt született”. A leendő tulajdonosok csak két potenciális nevet adtak le az ügyvédnek, aki egy harmadikat is kért a biztonság kedvéért. A két favorit már foglalt volt.

Hosszas fejtörés után sem bírtam viszont megfejteni a két l-lel és hosszú sz-szel írandó Ell-Vissz Kft. helyesírását. Nem véletlenül – nem is lehet. „Ültem és kitaláltam. Az összes többi variációt már lefoglalták” – indokolta döntését az ügyvezető.

Bár már több mint másfél évtized telt el a rendszerváltás óta, még mindig sokan furcsállják, ha egy cég az alapító nevét viseli. Hiába van tele az életünk családnevű autókkal, bolthálózatokkal és háztartási gépekkel, a magyar hangzású neveket gyakran idegenkedve fogajuk. Pedig a győri Audinak is dolgozó német „Rudolph Logistik Gruppe”, éppúgy személynévből ered, mint a gyöngyösi „Horváth Rudolf Intertransport”. Ugyanakkor van, amikor a cégvezető is úgy érzi, érdemes kicsit „igazítani” a nevén, főleg a külföldi piac kedvéért. Horváth József például „letakarta” a h-t, „belebiggyesztett” egy w-t és már meg is volt a Horwat Logistics. Persze az ékezet is lekerült az á-ról, miként Wáberer György Európa-szerte ismert vállalatcsoportjánál, Waberer’s Holdingnál.

Vannak, akik visszahúzódva szeretik jelölni magukat a cégnévben: K-Sped (Kis Sándor), V&T (Vadász Tibor), Persped (Peretsényi György), BI-KA (Bíró és karmazin) stb.

Annak idején Ken Thomas is magáról nevezte el vállalkozását – Thomas Nationwide Transport -, amit ma világszerte úgy ismernek, TNT. Szépen illeszkedik a név abba a sorba, amit a három betűs futár-, expressz és csomaglogisztikai szolgáltatók alkotnak: TNT, DHL, GLS, UPS, hogy csak a Magyarországon is jelen levő világcégeket említsem. Nem véletlen, hogy idevágó nevet választott a Magyar Posta logisztikai üzletága is, mikor 2004-ben új brandként jelent meg a piacon – így lett MPL.

Az olaszországi szállításairól ismert Ghibli Kft. nevéről joggal feltételezhetnénk, hogy olasz. Honlapjukon azonban az áll, hogy a ghibli „a Szahara felől Afrika északi, észak-nyugati partjai felé fújó, szárító hatású, sivatagi szél. Ősszel és tavasszal hatalmas homokviharokat hoz magával a part menti területekre. Ez számunkra a csapatunkban rejlő erőnek és a küldeményeink gyors továbbításának szimbóluma.” Mindenesetre eredeti asszociáció…